Valamiért úgy gondoltam, hogy a tél december elsejével kezdődik, és február utolsó napján véget is ér. Persze, hallottam már "naptári" és "csillagászati" meg talán "meteorológiai" télről. Találkoztam már őszi hóeséssel, meg tavaszival, de azok nálam amolyan kuriózum számba mentek, és kész. Tavaly rádöbbentem, hogy ez nem így van. 33 évesen. Well done, Zsuzsi!
December elsején álltam a buszmegállóban, és vártam a havat. Egy hóvihart. Vagy egy kiadós hózáport. De semmi nem jött. Még pilinkélés sem. (Ezt a szót Erdélyben tanultam, és nagyon szeretem.) A gyerekeink még mindig azt tanulták minden reggel, hogy ősz van, ugyanis a helyiek december 21-re teszik a tél kezdetét. Jól van, gondoltam, akkor alkalmazkodom, és várok még 21 napot.
Eljött a várva várt nap, és SEMMI. Kollégáim nyugtatgattak, hogy az utóbbi években, mintha minden évszak érkezése elhúzódna egy-egy hónappal, és lesz hó annyi, hogy már a végén utálni is fogom. Piha, hiszem, ha látom!
A Szenteste már pánik hangulatban telt, hiszen számomra Kanada egyet jelentett a fehér Karácsonnyal, három méteres hóval, plusz a Mikulással, aki feltűnik az egyik sarkon. Minimum.
Aztán december 26-án, amikor egy jól kondicionált angolszász ember egyik boltból esik át a másikba a giga-mega leárazásoknak köszönhetően, egyszer csak valami zúzmara kezdett darálni a levegőben. Később egyre bátrabban, és nagyobb pihékben szállingózott, és aztán csak esett, és esett, és esett, egészen másnap délelőttig. Tiszta időben átlátunk az Ontario-tó túlsó partjára, holott kb. 8 kilométerre lakunk a parttól. A hóesésben ez a távolság a szomszéd utcáig csökken. Ez alatt az egy este alatt annyi hó esett, hogy a folyamatos utánpótlásnak és az alacsony hőmérsékletnek köszönhetően még most is van belőle.
A hótakarításról is ejtenék egy-két szót.
A facebook-on terjeng egy videó a kanadai autópálya takarításról. Ezt még az életben nem láttam, de ahogy az autóutak tisztítását látom, elhiszem. Kotornak, tolnak, sóznak ezerrel. A járdák már húzósabbak.
A családi házak között a helyi önkormányzat kisgépei takarítanak. Igaz, azok a házak, amelyek előtt járda van, több adót is fizetnek. A nagy apartmanházak saját útjait is sózza a gondnokság. Viszont a főútvonalakon a járdák sorsa - és a rajta közlekedő gyalogosoké -, meglehetősen hálátlan: se takarítás, se sózás. A gyalogosok letapossák, ami kicsit megolvad, majd ráfagy, aztán még többször ugyanez, és ennek következményeképp hihetetlen mutatványokat láthatunk. Az ember lánya/fia meg csak azért nem röhög teli szájjal, mert eszébe jut a saját perecelése. Nekem ebben a szezonban kétszer sikerült nyulat fognom. :)
És jöjjön most egy megdöbbentő kijelentés: le a kalappal a BKV előtt! :) Itt leesik a hó, jön a kotró, és szépen kitol mindent kb. combmagasságig feltornyozva az út szélére. A megállóba is. Aztán jön a busz. Egyszeri utas felhág a hóhegyre, majd beesik a buszba. Szépen, elegánsan. Bemutatja jegyét, bérletét, leül, utazik. Kiszállásnál ugyanez, csak kifelé, és a felszállni, illetve beesni akaróknak ad minimum egy spontán ölelést. Csak úgy. A sofőrök ilyenkor a hátsó ajtót ki sem nyitják, mert úgyis beleragad a hófalba, és a hőmérséklet is zuhan a jól fűtött buszban. Duplán nem éri meg. :)
Ma március 20. van, -3 fok. Megközelítőleg két centi friss hó lepi a várost, és a következő három napra még havat jósol a meteorológia. Békésen várok áprilisig, de havat akkor már csak fényképen szeretnék látni!
Reggeli utcakép életünk első kanadai hóvihara után
Buszmegálló ugyanakkor
