Észak-Amerikában (USA, Kanada) a gazdag termést, a betakarítás végét Hálaadással ünneplik meg. (Bővebb info: http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1laad%C3%A1s ) Ahogy tapasztaltuk, inkább családi körben ülik meg, mint nagy banzájok közepette. A hagyományos menü része a pulyka - töltve vagy csak sütve -, különböző köretek, áfonyaszósz és sütőtökös pite. Mivel kollégáim nagyobb része nem torontói - vagy nem is kanadai - viszont itt ragadtak, és már nagyon meg szerettem volna kóstolni a Hálaadás napi menüt, egyik kolléganőmmel kitaláltuk, hogy osztozzunk a költségeken, a böszme nagy pulykán, és költsük el együtt a vacsorát.
Magamra vállaltam a házigazda, és a pulyka sütés feladatát. Az első akadály, amivel szembesültem, a pulyka mérete volt. A leendő vendégek nem igazán értették meg, hogy nagyon fontos tudnom, mégis hányan jönnek, mert nem kívánok sem jövő Húsvétkor is pulykát enni, sem pedig méricskélni az adagokat az asztalnál.
Hosszas egyeztetés után egy kb. hat kilós pulykát kellett találnom egy nappal az ünneplésünk előtt. Az elképzelés nem volt rossz, de az első szupermarketben csak 9-10 kilós szörnyeket találtam. (Nem is tudtam volna mibe tenni). Átmentem egy másikba, ahol szerencsére volt megfelelő méretben, teljesen becsomagolva, így akár egy kugligolyót is vehettem volna. Mindegy, hazaértem, és már nem is tettem be a hűtőbe, hogy másnapra kiengedjen.
Na, itt követtem el az első hibát. :) Egy éjszaka, plusz fél nap leforgása alatt kívülről ugyan kiolvadt, de az aprólékot tartalmazó kis zacskó makacsul kapaszkodott a bordákhoz belülről, és még a kezem sem fért be a hasüregbe a fagyott mellkason keresztül. Gyors megoldásként kifertőtlenítettük a mosogatót, és forró ülőfürdőt rittyentettünk a bébinek zuhannyal kombinálva. Így már ment minden, mint a karikacsapás. Aztán elérkeztünk "az inak sülés közbeni csontosodását megelőzhetjük, ha kihúzzuk azokat" részhez. Ahhha. Hát próbáltam először puszta két ujjal. Aztán csipesszel, majd jött Z szerszámkészletéből a harapófogó, csúszásgátló papírtörlővel kombinálva. Miután ezzel a röpke fél órás tevékenységgel is elkészültünk mehetett bele a töltelék (máj, zsömle, alma, fűszerek), bevajaztam alul-felül, hagymakarikákkal, szalonnával kidekoráltam, duplán alufóliába csomagoltam, és ment a sütőbe.
Cirka 6 órára. :)
Később nekiálltam az áfonyaszósznak. Az itt honos, és nagyon népszerű vörös áfonyára kell gondolni ilyenkor. Életemben nem ettem vagy vettem nyers, friss áfonyát eddig, és most is, mielőtt elkezdtem volna vele dolgozni, gondoltam félbevágok egyet, és megkóstolom. A magok aprók, és valahogy úgy helyezkednek el, mint a szőlőszemben, de sokkal kisebbek. Az íze.....te jó ég......RETTENTŐEN savanyú. Minden, amit áfonyásat ettem, édes volt, ettől meg majdnem összetapadt a szám meg a nyelvem.
A recept rendkívül egyszerű volt: meg kell mosni, cukorral, vízzel feltenni, kell bele szegfűbors, fahéj és főzni, míg félig lekvárszerű nem lesz. 15 perc alatt elkészült.
A vendégek lassan jöttek, és lett burgonyapüré, evőeszköz -ez még mindig hiányos nálunk :) - gravy-szósz, ami, ha jól sejtem, magyarul barna szósz, de nem vagyok benne biztos. (Az angolszász konyhában rendkívül népszerű.) Sajnos betegség miatt a sütőtökös pite elmaradt. A pulykát még egy kis mézes-szójaszószos keverékkel megkenve pirosra sütöttem, és kész is volt a Hálaadás napi menü. Mindenki jól érezte magát, és ízlett nekik a pulyka is.
Három nap alatt fogyott el, így most nem akarok pulykát sütni, főzni, enni egy darabig.
Még ifjan, sületlenül.
