Második teljes napunkat fantasztikus másnapossággal kezdtem. Felépítettük, illetve Z felépítette a tervet, én meg buta arccal bólogattam, hogy persze, jó lesz az. A társaságban elfogyasztott borok száma fájdalmas valóságot vázolt fel előttem: egyetlen egy üveg bor ment el az éjszaka, és én ettől vagyok egy uborka szintjén. Öregszem. Itt a vég.
Először elautóztunk a sziget legkeletibb csücskébe. Faja szerpentinek, emelkedők, kátyús út. Hogy mennyire élveztem a háborgó gyomrommal...Gondolataim az élet értelmének megfejtése, a tájban való bámészkodás, és a reggeli lenttartása körül forogtak, túlnyomó részt az utóbbi érintésével.
Ez az útvonal nem része a Cabot Trailnek, így inkább kisebb víkendházak, öreg halászlakok váltogatták egymást a meglehetősen vad tájon. Meredek, sziklás partok, erdővel borított hegyek, völgyek, és a végeláthatatlan óceán tárul az ember szeme elé. Aki itt velünk szembejött, mind köszönt valahogy, hiszen mindenki ismeri a másikat.
Meat Cove volt a végállomás, innen visszafordultunk, mert kiment az autó alól az aszfaltozott út, onnan tovább már csak földút vezetett valamilyen névtelen öbölhöz, ahol senki sem él.
Visszatérve a Cabot Trailre, elhatároztuk, hogy túrázunk egy kicsit. A kiválasztott útvonalat már előző nap is nézegettük, mert egy hosszabb túráról indul több hurok, rengeteg kilátóval, piknik lehetőséggel, vízeséssel, minimális emelkedőkkel. Aktuális képességeim teljes tudatában csak kisebb távot voltam hajlandó bevállalni. Bámulatos outfitben, mellékelek is róla képeket. Meg a kilátásról.
Professzionális túraöltözet á la Cabernet Franc:
Másfél óra séta után orbitális hisztit helyeztem kilátásba, ha nem alhatok. Így hát visszatértünk a kempingbe egy rövid szundira.
A pihenő nagyon kellett. Utána készen álltam arra a kirándulásra, amit már az első napon kinéztem magunknak reggeli kutyasétáltatás közben a strandról. Arról a túráról van szó, ami az előző posztomban említett resorttól indul és kivisz a félsziget csúcsáig. Térképről link itt
Pont elkaptuk az aranyórát, és szerintem ez a túra volt a legszebb és a legaktívabb is. Elég rövid távon viszonylag nagy szinteltérésekkel kellett számolni. Az útvonal megközelítéséhez át kellett gurulni az egész resorton a hátsó parkolóba, ahonnan először egy könnyebb sétaút indult, kőpadokkal, pihenőkket tűzdelve, majd egy elegáns tábla jelezte egy elágazásnál, hogy innen tovább rázósabb lesz a menet. Innen már a resort finom közönségének többsége visszafordul általában. Jöjjenek a képek:
Erősen sötétedett mikor visszaértünk a kempingbe, ahol nekikészültünk a szalonnasütéshez. Másnap korai indulást terveztünk, ami nem igazán jött össze, ráadásul az éjszaka is meglehetősen hűvös volt. Hideg reggeli után sátrat bontottunk, összepakoltunk, és hazaindultunk. Sikerült is kb. 10 kilométert megtenni egyhuzamban, mert reggeli kávé, tea nélkül két idegbeteg zombi vágtatott volna az utakon, amit nem kockáztathattunk.
Plusz még megálltunk egy csokoládé galériában - fotók, festmények, és a tulajdonos által készített csokoládék, kekszek között válogattunk -, majd délután füstösen, felfrissülve, élményekkel tele értünk haza.
