Jöjjön a folytatás.
Amennyire odavoltunk Annapolis-völgyért, annyira kevés megosztható képet találtam róla. Igaz, a böszme hideg és szakadó hóesés nem a fotózó turista vágyálma.
Grand Pré temploma és Evangeline alakjának szobra. Henry Wadsworth Longfellow amerikai költő az Evangeline -Acadia története/meséje című eposzában alkotta meg Evangeline alakját. Noha a karakter kitalált, története annyira hűen tükrözte az akádok hánytatott sorsát, hogy az emlékparkban szobrot is kapott.
A világ legnagyobb ár-apály ingadozása is itt figyelhető meg, a Fundy-öbölben. Ezek a halászhajók békésen várják a dagályt. A móló tetején sétálva kényelmesen bekukucskálhattam a hajók belsejébe, fedélzetére.
Digby. Hóesés és halászkikötő. Digby a helyi halfeldolgozás fellegvára. Kőkemény meló egy ilyenen dolgozni, meg is fizetik rendesen. Egy halfeldolgozó segédmunkás többet keres órabérben, mint én, a diplomás konduktor. Igaz, szezonális a munka, és nem veszélytelen.
Mavilette Beach Provincial Park. Hideg volt. Rettenetesen hideg. De megérte.
Esett a hó, sütött közben a nap, fújt a jeges szél. Mennyire gyönyörű, nem?
Fogalmam sincs, hogy mit képesek ezek a kagylók túlélni, és egyáltalán mennyi ideig élnek. Ez itt élt. Várta a dagályt. Őszintén remélem, nem nyírtam ki!
Mert a lépcső túl mainstream.
Kejimkujik National Park Seaside. Óceánpart kb. 170 kilométerre és 12 órányira (az éjszakát beleszámolva) az előző helyszíntől, de mintha egy másik világba csöppentünk volna. Hó csak az árnyékban, sütött a nap, túlöltöztem.
Keskeny fás, erdős rész után következett a bog...
...aztán az óceán. Van itt is strand természetesen, amit hol a fókák, hol a madarak, hol az emberek birtokolnak.
És még pisilni is voltam. Privát szféra nagy nehezen megoldva. :)
