Ez a bejegyzés igazából kutya szállítás szempontjából lesz izgalmas. Hiszen egy felnőtt méretű, kan leonbergiről van szó, aki magyar tenyésztőtől érkezett hozzánk, élt velünk pár hónapot Angliában, majd negyed éves otthonlét után visszakerült Angliába, aztán hosszas viszontagságok után Torontóba. Szeretjük a kihívásokat, na.
Amint az előző bejegyzésemben olvashattátok, a vízum érkezésekor a Balatonnál voltam Gróffal, a kutyánkkal. Saját autónk nem volt, így szóba jöhetett vonat, repülő, hajó, bérautó, bár felállt a szőr a hátamon ezen lehetőségek kiaknázásától.Hosszas szervezkedés után utazásunk állomásai a következők lettek:
- Keszthely- Budapest vonattal
- Budapest- Bécs vonattal
- Bécs-Köln vonattal
- Köln-Newcastle egy Renault Clioval, képzelhetitek :)
Az első etap jól sikerült, minden a helyén volt. Gróf a biciklitárolós részen feküdt, én ülhettem, a kalauz kedves volt.
A másodiknál már volt egy kis gubanc. Eredetileg autós kiutazás volt a terv Londonig, de az indulás előtti napon a sofőr, aki szerződéses volt, elkezdett linkelni, én erre válaszul agyvérzéssel egybekötött szívinfarktus jeleit produkáltam. Innen is kívánok neki hasonlókat! Nem fogok nevet írni, győri a hölgy és az Oszkár telekocsi szolgáltatásban vesz részt. Ezelőtt is utaztam velük, csak jó tapasztalatom volt a vezetőkkel. Eddig.
Utolsó megoldásként a vonattal való utazást választottam. Voltak problémák. Egyrészt végig álltunk Bécsig a peronon az ebbel, plusz többedmagunkkal, mert annyira tele volt a vonat. Képzeljétek el, ahogy jönnek-mennek az utasok, jön a szendvicses, használják a WC-t stb. én meg ide-oda küzdök egy 50 kilós bumburnyákkal. Tény, hogy nem volt helyjegyem, ami jobb is, mert akkor hová teszem addig a kutyát?
A jegyünk ugyan Kölnig szólt bécsi átszállással, de helyjegyet Bécs-Köln viszonylatra Budapesten nem tudtak adni - éljen az internet kora!- így kutya-kutyabox-bőrönd-hátizsák kombóval balettoztam a Westbahnhof-on. Szerencsére pályaudvart nem kellett váltani. Juhéjj! Az osztrák vasút kalauza - aki szintén magyar volt, kicsi a világ! - amikor meglátta a boxot, kérdezte, hogy ezt én hová szeretném tenni. Válaszoltam, hogy Budapesten direkt rákérdeztem, hangsúlyoztam, hogy NAAAGY kutyám van, NAAAGY boxszal, mi a teendőm. Pesti kollegina rám mosolygott, és azt mondta, hogy nem gond. Hát ha nem gond, akkor ne is legyen! Emberünk vakart egyet a fején, majd feltuszkolta a dobozt a saját kabinjába. Örök hála érte! Gróf kint aludt a peronon, én bent a fülkében, közben fogtam a pórázát.Jó volt!
Kölnben Z várt minket a kisautóval, és indultunk is tovább. Sajnálom, hogy nem tudtunk ott körülnézni. Az állomás a Dóm mellett van közvetlen. Hihetetlen, és gyönyörű is egyben.A kávét, Red Bullt vénásan nyomtuk, Eurotunnelt nagyon élveztük, londoni körgyűrű-rémálom-dugót kevésbé, aztán csapattunk felfelé, északra.
Newcastle-ban megint kétfelé szakadt kis családunk. Gróf motelbe került, mert ahol Z lakott, oda kutya nem mehetett. Én pedig pár nap múlva újra útra keltem, hogy Londonon keresztül eljussak végre Torontoba.
