Tudtuk, hogy létrejött. Aztán azt is, hogy felénk tart. Aztán belőtték, hogy hétvégén, szombaton érkezik, a legenyhébb, egyes fokozatban, ami 120-150km/órás szelet, és 15-20cm esőt jelent bizonyos területeken. A földetérés előtti csütörtökön folyamatosan tanácsokat osztott a rádió, miszerint a kerti bútorokat kössük le, vigyük fedett helyre, ellenőrizzük a ház körüli állatok menedékét, ne parkoljunk fa alá (haha), töltsük fel a generátort, autót, legyen pár napra elegendő élelmiszer otthon. Folyamatosan hangsúlyozták, hogy nem ijesztegetni akarnak, hanem felkészíteni.
Mi is rögzítettünk pár holmit odakint, behúztuk a BBQ sütőt a terasz alá, hogyha elmegy az áram, és a főbérlőnk szerint ez volt a legrizikósabb, akkor is legyen hol főzni, ételt melegíteni. A lassúfőzőben feltettem a hétvégi ételünket, hogy csak melegíteni kelljen később. A tulaj mindenben segített, hiszen tényleg egymásra voltunk utalva, mint később kiderült. Itt egy kicsit kitérnék a helyi közművek működésére.
Ahhoz, hogy a saját tulajdonú házad biztosítva legyen, kötelező valamilyen alternatív fűtési megoldással rendelkezni az elektromos fűtés mellett. Mivel itt nincs vezetékes földgáz, ezért a második lehetőség általában az olajkazán. A főbérlőnkét évek óta nem kellett használni, a nyáron pedig felújították, így hát ezen a téren be voltunk biztosítva.
A mi lakásunkban három fűtés típus van felszerelve, biztos, ami biztos. Az egyik az ún baseboard fűtés, amit az elektromos kazán biztosít. A falon vannak elhelyezve a radiátorok közel a padlóhoz, és böszme drága az üzemeltetése.
Második megoldás az olajkazánnal működtetett légbefúvó rendszer. Kissebb rácsos nyílásokat kell elképzelni a falon, a plafonhoz közel, amiken keresztül a kazánból érkező meleg levegő ömlik be. A levegő keringtetéséhez a padlónis van egy ráccsal fedett nyílás, ahol a hideg levegőt szívja be a kazán. Ez volt a legelterjedtebb házmelegítési módszer az elektromosság bevezetése előtt, így elég sok helyen még most is megtalálhatóak apróbb újításokkal persze.
Harmadik megoldás a legmodernebb és leggazdaságosabb, ezt használjuk mi is, ez pedig az ún. heatpump. Igazából ez egy multifunkcionális, falra szerelt, kinti egységgel ellátott, légkondinak kinéző felszerelés. Abban különbözik a légkondicionálótól, hogy képes fűteni, levegőt szárítani, hűteni, levegőt áramoltatni. Mindezt ráadásul meglehetősen gyorsan. A helyi nyárnak és a ház adottságainak megfelelően nálunk egész nyáron ment két pump az egy hálós lakásban.
A vízellátás is változatos. Vezetékes vízhálózat csak a városokban, nagyobb településeken van kiépítve. Mindenhol máshol kutat kell ásni vagy fúrni. Természetesen, alapos vízminőség teszt után. Nálunk fúrt kút van, így hát a szivattyú, az UV szűrő is az elektromosságtól függ.
Ezek után nem meglepő, hogy főbérlőnk szinte egy teljes haditervet vázolt elénk mindenféle lehetőségekkel, megoldásokkal. Mindezt természetesen szigorúan elméletben, mert tapasztalataink alapján mindent a volt férje, vagy Z intéz ilyen esetekben. Szóval generátorunk volt, ami a fűtést, az ő konyháját ellátta, és amit persze mi is kihasználhattunk.
A csütörtöki pakolás után én is tervet készítettem a bevásárlásra, tankolásra, amit Halifaxban gondoltam kivitelezni pénteken. Én, a kis naív! Mire eljött az ebédszünetem, páran már jöttek vissza, és kialakuló pánikban közölték, hogy az első szupermarketbe be sem jutottak, mert tele volt a parkoló, a másodikban pedig annyian voltak, hogy a bejárati ajtóig ért a sor vége. Itt kb. otthoni tesco hipermarket nagyságról beszélünk. A kezdeti sokk után eszembe jutott, hogy vajon mi lehet mifelénk. Hívtam Z-t, felvázoltam a helyzetet, a bevásárlólista applikációt ő is látja, így hát ha van lehetősége, akkor hajrá. Fél óra múlva jött az üzi, hogy mindent kapott az első útjába kerülő boltban.
Nem tudom, ki mennyire emlékszik, de én nagyon is, hiszen ott dolgoztam. Anno a Jet benzinkutakon este hat után két forinttal olcsóbb volt az üzemanyag egy időben. Ez természetesen jelentősen megdobta a forgalmat, pláne, ha a rákövetkező napon áremelést lengetett be a mol. Olyankor volt, hogy tízezreseken tapostunk, mert nem fértek már be a kasszába, a kútra kanyarodó sávban enyhe tömegverekedések alakultak ki, a sofőrök dudáltak az előttük állókra. A hangulat ilyenkor indulatos káoszként volt jellemezhető. Nnnnnna, pontosan ekkora volt a káosz az összes halifaxi benzinkúton de sem egy hangos szó, sem egy türelmetlen dudaszó nem hallatszott.
Az otthonunk előtti utolsó nagyobb településen három benzinkút van. Mindegyiknél ugyanaz a tömeg, ugyanaz a fegyelmezettség, így vettem egy nagy levegőt, és beálltam az egyikre. Közben megfigyelhettem, ahogy az ismerősök kedélyesen üdvözlik egymást, röhögcsélve telenyomják a kannáikat is, latolgatják a lehetőségeket másnapra.
Tanknyílásom jobb oldalon van, és őszinte megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy a kivételek közé tartozom. Pár perces várakozás után elegánsan begördültem a kútoszlophoz, ahol egy papírt lengetett a szél, miszerint a normál, és a közepes benya kifogyott. Csak prémiumot és dízelt lehet tankolni. No para, öreg verdánkba mindig azt szoktunk, így teljes nyugalommal töltöttem fel az autót, és indultam a boltba, mert mégiscsak kellene valami konzerv baj esetére.
A szupermarket úgy festett, mint egy átlagos péntek délután. Azzal a kivétellel, hogy az emberek púposra pakolt kocsikkal jöttek ki. Amatőr hurrikánmazsolaként lestem, hogy ki mit vesz, és a látványtól leesett az állam: chips. CHIPS! Burgonyaszirom volt a legmenőbb termék ezidőtájt. Facebookon közzétett kérdésem alapján ez egy kanadai szokás, és ennyi idő után, állampolgárként már igazán tudhattam volna róla. Amúgy meg fogalmuk sincs. Gügye betelepülőként üres kézzel jöttem ki, és indultam haza. Ok, volt egy kis lelkiismeretfurdalásom, hogy hogyan fogom magam kimagyarázni egy esetleges evakuálás során, hogy nincs chipsünk, de talán elnézik nekünk.
Hazaérve listát készítettem a szombati tennivalókról. Dorian érkezése este hatra volt tehető, szóval az utolsó simításokra még mindig volt időnk. Korán mentünk aludni, hiszen nem tudhattuk, mit hoz a másnap.
