Nem tudom, nem is akartam erről írni. Mert ez nem egy politikai, társadalmi blog. Ugyanakkor nem tudok szó nélkül elmenni emellett az őrület mellett. Mert az, hogy egy akármilyen hátrányos helyzetű embert egy másik, egy erősebb, különböző hátsó szándékokkal rávesz egy borzalmas cselekedetre, azt máshogy nem nevezhetjük.
Az elmúlt héten több támadás történt kanadai polgárok, intézmények ellen. A támadók mind szélsőséges iszlám nézeteket vallottak/vallanak, és azt hiszik, hogy ezekkel a vérontásokkal az istenüknek tetsző cselekedetet visznek véghez.
Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy mindezt hogyan hiheti el valaki.
Itt élünk egy hatalmas megapoliszban, és mindenki elindult a hazájából valamiért, hogy itt legyen. És itt van. És próbál élni úgy, ahogy elhagyott otthonában elképzelte. Nem akarok gyanakodva a szomszédaimra nézni, hogy vajon mit rejteget a csadorja alatt. Vagy mi van a kocsijában. Vagy hazajutok-e épségben a szupermarketből.
Az elhunyt katonák, polgárok emlékére gyásznapot rendeltek el, és félárbócra eresztették a lobogókat mindenhol. És a kanadai zászló nagyon sok helyen ott van, büszkén hirdetve a toleranciát, a befogadás, és az elfogadás országát. Most gyászt és döbbenetet hirdetnek.
Szeretném, ha ez az ország megmaradna olyannak, amilyennek megismertem. Még az idióta bürokrácia is maradhat felőlem, ha ez az ár.
