A város szerkezete négyzethálós, illetve itt kiemelt fontosságúak a tájolások, ugyanis a legtöbb közlekedés eszköz észak-dél, kelet-nyugat, illetve visszafelé jár. Így ha nem is tudod, hogy hányas buszra akarsz felszállni, szinte biztos lehetsz benne, hogy előbb-utóbb találsz egy párhuzamos vonalat azzal, amit esetleg elvesztettél. Remélem, érthető.
Mivel busszal járok a legtöbbet, velük kezdem. A buszok kialakítása eltér az otthoniaktól: az első részben egymással szemben elhelyezkedő üléssorok vannak, úgy, hogy ha kell, akkor fel lehet őket hajtani kerekesszékkel közlekedők számára. Majd a második, egyben utolsó ajtó után kettes sorban vannak páros ülések. Felszállni csakis az első ajtón lehet, bérlet, token bemutatásával, vagy apró dobálgatásával a perselybe. Jegyet ha kérsz kapsz, ha nem, akkor nem. Lógás kizárva, egyrészt mert a buszvezetőnek tekintélye van, másrészt pedig valahogy ez nem jut eszébe senkinek. Ennyire egyszerű. Felszállás után pedig haladni kell hátrafelé. Itt is tapasztalható néha, hogy elöl tömeg van, hátul meg alig lézeng valaki, és van egy csomó ülőhely. Nekem eddig nagyon ritkán kellett állnom útközben.
A mi problémánk akkor kezdődik, ha Gróf is velünk utazik, mert nincs egy félreeső zug, hogy oda behúzódjunk vele. Babakocsisok detto. Ugyanakkor rendkívül toleránsak az utasok, és kerülgetik az akadályokat.
A kerékpárosok számára pedig kívülről, a busz elejére szerelt lehajtható kerékpártartó váz áll rendelkezésre. Két binyó fér fel egyszerre. Tény, hogy a város eléggé dimbes-dombos területen fekszik, így érthető, ha valaki lazsál tekerés közben. :) Még nem próbáltam, de jön a tavasz - legalábbis már nagyon remélem - és vele együtt a bicikliszezon. Bár vannak droidok is, akik tekernek télen-nyáron. Riszpekt nekik, de én papírkutya vagyok.
Még nem láttam olyan buszt, ami ne tudott volna "letérdelni", azaz a sofőr, ha látja, hogy nehezen mozgó-, kerekesszékes utas, vagy babakocsi, esetleg bevásárló-tankos emberke akar felszállni, akkor a busz eleje leereszkedik, a könnyebb belépés megsegítésére. Hangsúlyozom: BElépés.
Visszatérve a sofőrök tekintélyére, tiszteletére. A múltkor két férfi beszélgetett egymással elég hangosan, és sok-sok káromkodással, az egyik megállóban a vezető kiszállt, és hátraszólt, hogy legyenek kedvesek halkabban és káromkodást mellőzve beszélgetni. A két pasi elnézést kért, rend lett, mentünk tovább. Ezt valahogy otthon, a hetes buszon nehezen tudnám elképzelni.
Ugyanakkor minden közlekedési eszközön ki van téve egy tájékoztató matrica, hogy mit von maga után, ha valaki inzultálja a sofőröket. Szimpatikus.
Három dolog van, amire rácsodálkoztam első utazásaim során: az egyik, hogy hiába jelzel, ha nem nyitod ki magadnak az ajtót hátul, akkor az magától nem mozdul. Tehát, aki elsőként akar leszállni, annak meg is kell dolgoznia érte. A rászorulók természetesen elöl szállnak le, nekik úgyis az van közelebb.
A másik a szárítókötél mindenhol. Legalábbis először annak tűnt. Az ablakok mentén végig ott van egy sárga vezeték pár, és el nem tudtam képzelni, hogy mi az. Aztán megláttam működés közben: leszállásjelző. Ha nincs a közeledben gomb, vagy csak lusta vagy felállni, akkor felnyúlsz, megrántod, és kész. És akármekkora a tömeg, akkor is vár a sofőr, hogy le tudj szállni. Vagy megáll, ha óbégatsz emiatt. :)
A harmadik pedig a sofőrök rugalmassága. A kereszteződés után is megáll, ha integetsz neki. Sőt este 10 és hajnal 5 között a nőknek bárhol megállnak. És bizony már volt olyan is, hogy azt hittem, jó a jegyem, kiderült hogy nem, viszont elég apró sem volt nálam. Bedobtam amim volt, és maradhattam. Pedig nem vagyok egy bombázó típus.
Több, részletes és alaposabb infó itt lelhető a torontoi tömegközlekedéssel kapcsolatban: http://ttc.ca/
