Az érkezés utáni első pár napon mindenféle hivatalos ügyeket (folyószámla, hitelkártya, eü. biztosítási szám) intéztünk a felettesemmel. Szükség is volt rá, hiszen ő igazolta, hogy van munkám, van állandó lakcímem (ami akkor még nem volt igaz) stb.
Social Insurance Number:. Ez az otthoni TAJ-számhoz hasonló. Az eü. hozzájárulásomat igazolja, ugyanakkor orvosi ellátásra nem jogosít fel. Sőt, a megszerzése után még három hónapig semmiféle biztosításom nincs. Így ha ne adj' Isten elüt egy autó, akkor zsebből fizethetem a kezelésemet. Meg kell jegyezzem, nagyon vigyáztam magamra. Ezt a számot egy ún. service centerben lehet igényelni - bővebb info: http://www.ontario.ca/welcome-ontario - ingyenes, és enélkül nem dolgozhat az ember lánya/fia.
Folyószámla, bankkártya: A service center után utunk a bankba vezetett, a munkáltatóm által preferált intézetet vettük célba. Az ügyintéző hölgy kissé szétszórt volt, de csak lett folyószámlám. A hitelkártya mizériájuk már itt fura volt, de akkor még nem sejtettem, hogy ez csak a kezdet. Még soha sem volt hitelkártyám, itt viszont nem vesznek emberszámba, ha nincs. Így hát lett. Meg kell hogy mondjam, nem szeretem, viszont olcsóbb használni, mint a hagyományos bankkártyát.
Ideiglenes szállásom egy nagyon pöpec kis panzióban volt (http://www.tripadvisor.ca/Hotel_Review-g155019-d661859-Reviews-Cozy_Suites_Inn-Toronto_Ontario.html). Munkáltatóm fizette, szavam nem lehet. Itt kb. egy hónapig laktam, közben Z is csatlakozott hozzám végre.
Z érkezését már alig vártam. Egyedül voltam egy vadidegen nagyvárosban, országban, kontinensen, és ugyan a munkahelyemen mindenki nagyon kedves, segítőkész volt, azért jó lett volna valakivel erről beszélgetni. Minden más volt, mint amit megszoktam: a közlekedés, az ételek, a városkép, a nyelv, az emberek stb. Viszont volt tévém, amit élveztem. Angliában nem volt, nem is hiányzott, itt viszont még a reklámokat is zabáltam, mert a boltban alig akadt ismerős nevű termék. Meglehetősen bosszantó éhesen úgy vásárolni, hogy minden egyes doboz feliratát el kell olvasnod, hogy tudd, mit veszel. Volt, hogy annyira sokkoltak ezek a dolgok, hogy inkább valami ismert gyors etetőben laktam jól.
Egy dög meleg szeptemberi napon Z is megjött végre. Hááát, ha én is úgy néztem ki, mint ő, amikor megérkezett, akkor nagyon hálás vagyok a vámosnak, hogy beengedett az országba. :) A következő napon nekiálltunk megtalálni új otthonunkat, ami közel sem volt egyszerűnek mondható.
