Már írtam az európai stílusú piacok iránti ínségemről. Itt ez a hatalmas megapolisz, és nevetséges a felhozatal. Nos, örömmel jelenthetem be: megtaláltuk A PIACOT! Igen, két év után, és kb. két órányi vezetésre az otthonunktól (autópályán ). YESSSSS. Csak szemléltetésképp, képzelje el a kedves budapesti, jó, ne a pesti, hanem mondjuk a szegedi olvasóm (már, ha van ilyen :)), hogy fogja a cekkerét, bevágja magát a kocsijába, és felvezet Pestre, A PIACRA.
Félreértés ne essék, eddig egyszer tettük meg ezt az utat kirándulásképp, és nem áll szándékunkban szombatonként ott lángosozni. Izé. Pitézni.
A piac elindítása, nevezetessé válása, a valaha itt letelepedett német emigránsoknak, azon belül is a mennonitáknak köszönhető. St. Jacobs a település neve, és a piacé is. A mennoniták egy anabaptista keresztény felekezet, és itt most meg is ragadnám az alkalmat, hogy a teológiai aspektust befejezzem.(elnézést előre is a vallástudósoktól!) Aki bővebben utána szeretne nézni, az látogasson el wikihez!
Világi nekifutással azt kell erről a közösségről tudni, hogy meglehetősen hasonlít életstílusuk az amishokéhoz. Tehát, nincs autó, nincs villany, se fogorvos. Iphone, meg tablet az meg aztán végképp. Bútoraikat, ruháikat maguknak készítik, még bőszen menő náluk a kovács mesterség. És ami számomra fontos: többek között földműveléssel keresik kenyerüket. Illetve az arra valót.
De ne tekeredjünk el az eredeti témától, vissza a piacra. Már többen ajánlották, nézzük meg, fantasztikus, hihetetlen, bámulatos stb. Blökit otthon hagytuk, így nem arra kellett ügyelni, hogy mit eszik, szagol, húz, pisil, lök, borít, taszajt, pacsizik össze, hanem egy kicsit mi is ténfereghettünk. Sőt, étterembe is mehettünk. Be. Nem terasz, -5 fokban. Nem, nem!
Az időjárás előrejelzés természetesen esőt, felhőket jósolt, de mit nekünk eső az észak-kelet angliai év után!
Az első hihetetlen élmény a parkolóban ért minket. Ugyanis ez tárult a szemünk elé:
Aztán átmentünk az úttest másik oldalán lévő kirakodásba. Ott aztán volt minden, mi szem szájnak ingere. Ezerféle szezonális és egzotikus gyümölcs, zöldség. Húsáru, pékség, savanyúság, lekvár, méz a méhésszel és méheivel. Majdnem sírva fakadtam a gyönyörtől.Hozzá kell tennem, hogy a kofák 10% volt mennonita. Vagy mennonitának öltözött, élelmes eladó. A cél az éves sárgabarack befőzéshez való megszerzése volt. Jelentem sikerült. Vettünk még igazi, édes, lédús paradicsomot, mézédes őszibarackot. Ó és reszelt tormát. Igaz, nekem kicsit ecetesebb, mint ahogy szeretem, de a bácsi valódi mennonitának tűnt, így nem hagyhattuk ott.
A piac másik felében pedig felfedezhettük a giccsparádé legmagasabb fokozatát. A Balti-tengerben talált borostyántól (!!!!!!!) kezdve a villogó műanyag rénszarvas fejig mindent megvehettünk volna. Ó, miért is nem egy teherautóval mentünk. :)
A parkolónk mellet pedig egy fantasztikus bolhapiacra bukkantunk. Körülbelül két órát eltöltöttünk bent. Gazdagabb is lettem egy igazi kosárral -itt nem divat, én pedig nagyon hiányoltam már-, valamint egy darálóval. De vehettünk volna tálalószekrényt, tekerős böszme nagy telefont, ősrégi karácsonyfa díszeket, mángorlót, és porcelánt hihetetlen mennyiségben.
Mire végeztünk a bolhapiacon, megjött az ígért eső. Bementünk a kisvárosba, és találtunk egy nagyon aranyos éttermet, valami hihetetlen 3D képekkel dekorálva. Na kérem, milyen nemzetiségű a hölgy, aki készíti? Hm? Magyar. Ennyi. Mindenhol ott vagyunk.
A kefekötő műhelye St. Jacobs főutcáján
