Általános iskolai emlékeim közül, ha matematikára terelődik a szó, csak az jut eszembe, hogy anyu mennyire begurult, amikor munka után leült velem átváltást gyakorolni, és én közben akkorákat ásítottam, hogy majd lenyeltem a fejem. Utána átruházta e nemes feladatot egy magántanárra, aki kicsit gatyába rázott, örök hála érte mindkettejüknek! Mindenesetre, nagy nehezen csak bevésődött hány deka egy kiló, hány gramm egy deka.
Aztán megérkeztünk Kanadába.
Első vásárlásaink során elvetődtünk a delikát pult közelébe, és azon tanakodtunk, hogy milyen felvágottat vegyünk. Kiválasztottuk, sorra kerültünk, kértem 20 deka sonkát. Az eladó furcsán nézett rám, én akkor azt hittem az angolom miatt, hát megismételtem a kérést, kicsit másképp artikulálva. Furcsa nézés megmaradt, majd jött a kérdés, nagyon kedvesen, hogy mennyit is akarok pontosan? Némi értetlenkedés után kiderült, hogy a dekagramm fogalmát nem ismeri az eladó. Csak a grammot illetve a kilót. Rövid fejszámolás után kértem 200 grammot, és boldog volt mindenki.
Aztán jöttek a furcsaságok: a nyers húsokat fontban mérik, a felvágottakat kilóban, a gyümölcsöt szintén fontban. A bútorok méretei meg vannak adva centiméterben is, de a fő mértékegység az inch, viszont a távolságot méterben, kilométerben mérik. Az emberi magasságot lábban és méterben is jelölik, a súlyt fontban vagy kilóban ez változó. Hőmérsékletet Celsiusban adják meg, de elérhető a Fahrenheit is. A liter mellett ott a kanál, ami teljesen hivatalos mértékegység, míg én, az egyszeri leány, azt hittem veszek egy kanalat, és csaphatok vele a lecsóba.
A dátumozásuk sem egyforma a különböző nyomtatványokon. Használják az angol sémát, azaz nap/hó/év, de van ahol egy másik féle kerül a lap aljára: hó/nap/év. Nem tudom, hogy ez esetleg francia, vagy kanadai forma, mindenesetre most már mindig kiírom a hónap nevét, biztos, ami biztos, a tévedések elkerülése végett.
A térfogat, terület átváltást magyarul sem tudom, így abba most nem megyek bele. :) De ha jól emlékszem négyzetlábat láttam egy hirdetésben.
Sokáig kavarogtam a különböző mértékegységek káoszában, nem értettem, hogy kinek jó ez a katyvasz. Aztán egy kedves méhész úr felvilágosított. Ő még az angolszász mértékegységeket tanulta az általános iskolában, aminek már jó negyven éve. Viszont a húgának, aki pár évvel fiatalabb nála már a metrikusat oktatták. Így, amíg az ő generációja el nem távozik, marad a kettős mérés. Ha ezen múlik, akkor inkább maradjon, mert a bácsi és méhei nagyon finom mézet készítenek! :)
