Látkép a CN-toronnyal a Centre-Island-ról
Végre eljutottunk ide is! Igazából itt van ez a kis szigetcsoport a városban, de közben meg mégsem. Az egyik kanapészörfösünkkel mentünk ki és volt egy kis majális hangulata az egésznek.
A belvárosból egy 15-30 perces kompozással lehet eljutni a három kis, összefüggő szigetre. Mi a Wards-ot céloztuk meg. Illetve célozta a fene, a többi kompnál hihetetlen sor állt, itt meg senki. A komphoz több kapun keresztül lehet eljutni. Először sorban áll az ember a jegyért, ami felnőtteknek egységesen 7 dollár, a kutya felvitele ingyenes (!). Aztán miután bejutott a kikötőbe, egy nagy placcon találja magát a víz felől kerítéssel lezárva, amin három kapu van a három mólóhoz közel.
Szinte mindenki a központi szigetre szállító kompra várt, így mi egész jól felfértünk a másikra. A vicc az egészben az, hogy a három szigetet két óra alatt kényelmesen végig lehet sétálni. Az út megközelítőleg 15 perc volt.
Már a kikötő is egy mesevárosra emlékeztetett, volt egy kis lak, ami váróként funkcionált, és egy zongora állt benne. Aki tud, az játszhat rajta, míg várakozik, aki meg nem, az hallgathatja. Nagyon tetszett!
Innen a sziget déli partján indultunk nyugat felé. A part sziklás lenne, de fölé építettek egy fa pallót, és azon lehet majd' egy kilométer hosszan sétálni. A fák árnyékában csak az Ontario-tó kéksége látszott.
Giccses, és mégsem
A sétány a Centre Islandra vezet, ami meglehetősen zsúfolt volt. Ugyanakkor rendezett, tiszta parkok, szökőkutak, mesepark, strand, kávézó, söröző, étterem található itt. A nagy melegben itt volt lehetőségünk legálisan Grófot beleengedni a vízbe. Aztán megtörtént a baj: a két fiú kisétált a hullámtörő gátra, amit Gróf egy darabig jól viselt, majd hirtelen gondolt egyet, és elindult utánuk. Mókás látvány lehettünk, ahogy a kutya fut elöl, én utána, de közben ő sem tudja, hogy hová. A tömeg hatalmas volt, és kicsit aggódtam, hogy valakit megrémít a póni méretű ebünk. De szerencsére nem történt ilyesmi.
Ezután az epizód után tovább sétáltunk a nyugati vég felé, a Hanlan's Point-hoz, ahol egy régi világító-torony álldogál és tölti nyugdíjas éveit. A legnyugatibb pontján a szigetnek van a reptér, amit mostanában elég sokat támad a városvezetés, be akarják záratni, ami ellen a reptér egész ötletes plakátokkal (is) küzd.
Nem olyan nagy ez a terület, de mégis magába foglal több yacht kikötőt, magán házakat - de milyeneket!-, van egy kis tűzoltósága is, plusz a szükséges szórakoztató egységek: vidámpark, minifarm, bárok, sportpályák stb.
Kicsit a Margitszigetre emlékeztet. Az emberek reggel kijönnek ide a piknikkosarukkal, és sütögetnek, pancsolnak jól érzik magukat, majd este szépen haza hajóznak vagy a saját yachtjukkal, vagy a komppal. A legszerencsésebbek, pedig itt maradnak a kis házaikban. Mondjuk a téli időszakot nehezen tudnám elképzelni. Nap mint nap kompozni a -20 fokban, havat takarítani stb. Nem nagyon vágyom rá, de ki tudja?
A lego-tűzoltóság...
...és a toronyórája.
